Már réges rég elkezdődött az én kezdetem, ami engem és a súlyomat illet... Mióta az eszemet tudom, nem tudok olyan emlékképet felidézni, ahol nem volt rajtam túlsúly... Hát jól elbasztam magamnak a dolgokat, az egyszer biztos...
    21 éves egyetemista lány vagyok, és kórosan elhízott... Ha magamat kellene jellemeznem, vagy néhány szóval illetnem, akkor csak annyit tudnék írni: gusztustalan hájtömeg.
    Undorodom magamtól, az egész helyzettől; és egyre több bennem a gyűlölet a testemmel kapcsolatban, ami kihatással van a környezetemre is, illetve a másokkal való kapcsolataimra. Hát, meg kell hagyni, oltári nagy szívás ez... 
    21 évesen látva a szaktársaimat, a velem egykorú lányokat... és magamat... jöhet bárki bármivel, hogy rajtam mondhatni egészen jól oszlik el a zsír- arányosan, és hogy így vagyok jó, ahogyan.... A nagy büdös lófaszt.
Persze, akik ezt mondják kicsit sem élhetik bele magukat a helyzetembe, ebbe a hájbörtönbe, hiszen nem ők cipelik ezt a sok rengő hájat, nem nekik csüng a hasuk 21 évesen (kötényháj), nem ők vannak teli striákkal, stb.
    Azért hoztam létre ezt az egész virtuális világot mert valahogy muszáj lesz kiadnom magamból minden dühöm, bánatom, gyűlöletem, és persze a pozitív élményeket, érzéseimet is...Persze, mehetnék pszichológushoz, meg fordulhatnék szakemberekhez, mert egyedül nehéz... tényleg nehéz. De most még nem tartok ott, hogy bárkitől is segítséget tudnék kérni és fogadni.
    A méreteimet illetőleg holnap pontosan lemérem magam, már megtettem volna ma is, de sehol sem találtam centit. Ja, és igen.... a kórosan elhízottat nem úgy kell érteni, hogy 80-90 körül... körülbelül 2 éve voltam annál a súlynál. Január elsején 134 kilogrammal kezdtem az évet. Januárban eljártam fitness terembe. Imádok fitness terembe járni- nem, nem csak magamat szelfizgetni. Imádtam azt a hónapot, a súlyzós edzéseket,a kardiót- a biciklizést és a taposógépet, akkor még az úszást is (akkor még nagyjából rendben voltam magammal)... Akkor ment is le rendesen a súlyomból, aztán megkezdődött a szemeszter, a kurvasok stresszel, és a hangulatingadozásaimnak és a sok "csábításnak" hála megrekedtem. Jelen állapot szerint vélhetően 130 kg alatt leszek, olyan 125 körül... Reményeim szerint. 
    Most azonban nem lennék elég erős mentálisan ahhoz, hogy lemenjek a terembe. Nem szeretnék emberek közé menni, nem szeretnék emberek előtt mutatkozni. Így is nagy gondot okoz, ha ki kell mennem az utcára, mivel takarhatnám el magamat, persze alap, hogy csak és kizárólag hosszú nadrágot viselek, legyen 25 vagy akár 40 fok... Hát így belegondolva, elég nagy faszság... és igen, biztosan kezeltetnem kéne magamat, mert nem normális dolog az, amiket gondolok, amiket művelek... hát most ez van.
   Mindenesetre váltortatok ezen a helyzeten, mert máskülönben bele fogok bolondulni, hosszú távot tekitve pedig pusztulni. Két napja már tisztán étkezem, a mozgást még nem iktattam vissza az életembe, így január óta kb nem mozogtam a sétákon és némi biciklizésen kívül... De igyekszem minél hamarabb ezt is beiktatni. 

Most egyenlőre ennyire volt időm. Az esetleges helyesírási hibákért bocs. 
Majd jelentkezem.